Jelenleg kb 250 millió tonna rádióaktív hulladékot tárolnak a világban, aminek mennyisége minden évben nô. A hulladék nemcsak atomerômûvekbôl, hanem egészségügyi és katonai intézményekbôl is származik. Nagy része alacsony vagy közepes sugárzású szemét, ruha, eszköz, stb.
Az 50-es évektôl a 90-es évekig a Szovjetúnió és az USA ezeket többnyire az óceánba süllyesztette, amit ma már nemzetközi egyezmény tilt. A legnagyobb fejtörést a magas sugárzású anyagok, melléktermékek, fûtôtestek jelentik, amiket speciális, földalatti lerakókban helyeznek el többrétegû acél, üveg és beton tárolókban. Ezek bôvítése, ôrzése és fenntartása a következô generációk számára több milliárd dollár terhet jelent, de a biztonságot valójában semmi nem szavatolja.
A szakemberek az emberi élettartam miatt csupán 100 évre elôre tudnak tervezni ezzel kapcsolatban, de ezeket az anyagokat akár 1 millió èvig is tárolni kell! Hogy mi lesz 200-500 év múlva? Senki nem tudja. Vannak utópisztikus ötletek pl. a Napba lehetne „dobni” a hulladékot vagy kilôni az ûrbe, de jelenleg ennek költsége és megvalósítása ireális.
A legveszélyesebb nukleáris hulladék az Iodine-129, ami az Uránium égésével keletkezik. Az I-129 felezési ideje 16 millió év (!)