A PLUSIDE fellépések kb 3-4 éves (2001-2004) időszaka alatt a legtöbb időt KILO-val töltöttem a színpadon. Pidzsé, aki az első lemezen a csapat tagjaként szerepelt, a szolnoki KLIKK formáció tagja is volt akkoriban, és emiatt összeférhetetlennek tartotta, hogy velem fellépjen, ami valahol érthető. Ettől függetlenül, sokszor voltunk olyan buliban, ahol a PLUSIDE is fellépett és a DYNASZTIJA vagy a KLIKK is, amikben Pidzsé is rappelt, mint előadó.
Szóval a legaktívabb fellépőtársam KILO lett az évek alatt, viszont voltak olyan rendezvények, ahol Undertaker is közreműködött, igaz nem sokszor. Utólag visszatekintve, mi nem próbáltunk soha, már csak azért sem, mert nem volt zenekarunk, csupán egy CD-t kellett vinni, amiről a zene szólt. Valahogy KILO-nak és nekem nem volt igényünk arra, hogy néha összejöjjünk és közösen gyakoroljuk a számokat, vagy kitaláljunk valami „koreográfiát”. Természetesen azt előre tudtuk, hogy melyik dalokat adjuk elő, de minden spontán történt. Ebből fakadóan voltak hibák és olyan bakik, amik talán elkerülhetők lettek volna, ha próbálunk és tudatosabban készülünk. Ugyanakkor számunkra egyfajta édes élményt jelentett ez a színpadi rögtönzés. Számtalan alkalomkor csak ott a helyszínen találkoztam KILO-val, gyorsan megbeszéltük mik a számok, és mi legyen, utána ment a show. Beismerem, hogy főleg nagyobb fellépések alkalmával jó lett volna kitalálni valamilyen koncepciót pl. a színpadi mozgásra, a szövegek és a refrén közös rappelésére, egymás segítésére, de a körülményekhez képest nem okozott hatalmas törést a próbák hiánya.
Alapvetően mindig a tervezés híve voltam, mindent előre szeretek letisztázni, de a fellépések valahogy nem tartoztak ebbe a kategóriába. Mindenki tudta mi a dolga, én elnyomtam a saját részem, Kilo elnyomta a saját részét, közben próbáltunk figyelni egymásra, de nem volt ennél több sem kevesebb. Történtek nagyon jól sikerült fellépések, amikor minden összejött és minden olajozottan ment, és voltak katasztrófális szenvedések, amikor vagy betegség, vagy alkohol, vagy csak a rossz nap miatt, nem fókuszáltunk a színpadi előadásra, a szöveget sokszor elfelejtettük, és olyan is történt, amikor egyszerűen leszartuk az egészet (valamiért), és alig vártuk, hogy vége legyen.