Az úgynevezett “TRIGGER” kultúra korszakában élünk, ami erősen kapcsolódik az online közösségi platformok világához, ahol az “interaktivitás” a jelenség alapköve. Persze a trigger már korábban is létezett, akár beszélhetünk a weblap fórumokról, vagy a régi chat szobákról, ahol hasonló dolgok zajlottak, de más szinten és más módon.
A szórakoztatóipar is egyre inkább a trigger kultúrára épül, különösen igaz ez a zenére, mivel ellensúlyozni próbálják a dalok és a videóklippek értékének és érdekességének hanyatlását. Miért van hanyatlás ? Elsősorban azért, mert hétköznapivá és könnyen elérhetővé vált minden, ma már tényleg bárki készíthet stúdió minőségű zenéket otthoni körülmények között, és ugyanez elmondható a videóklippekre is. Mivel egyre többen foglalkozhatnak ezzel, ezért az egész felhígult, és ezt a folyamatot tovább erősítik a közösségi platformok, a videó és zene megosztók, ahol egy klikkeléssel bárki az egész világ számára megoszthatja a produkcióját. Ez korábban, akár 15 évvel ezelőtt nem volt lehetséges. Mivel ma már boldog-boldogtalan készíthet zenéket, és emiatt naponta bombázzák újabb és újabb produkciók a rajongókat és a felhasználókat online, ezért ezzel arányosan az értékük és az érdekességük is folyamatosan kopik. Manapság az átlag hallgató nem is hajlandó végignézni egy videót, vagy végighallgatni egy dalt, mert nem szán rá több időt.
Ez a “hanyatlás” vezetett oda, hogy sokan próbálnak azzal kitünni, hogy “triggerezik” az embereket. Ez mit jelent? Ha például jelentkezel egy állásra és küldesz egy normális, átlagos önéletrajzot, akkor a 600 jelentkező közül nehezen tudsz kitünni, még akkor is, ha az önéletrajzod alapján esélyed is lenne. Viszont, ha mondjuk az önéletrajzodra teszel valami furcsát, vagy meglepőt, vagy egy meztelen képet magadról, akkor biztos, hogy felhívod magadra a figyelmet, még akkor is, ha megbotránkoztató, amit csinálsz, és nem te kapod az állást. Nos, ugyanez működik a zeneiparban is, ahol sokan csak arra mennek, hogy valamilyen botrányos címet adjanak a daluknak, vagy valamilyen botrányos videóklippet csináljanak, amiben olyan dolgok szerepelnek, amik “triggerezik” az embereket, vagy eleve a szövegben olyan témát dolgoznak fel, ami kihozza az emberekből a reakciót.
Ne felejtsük, hogy a legjobb promóció a negatív reklám, ami úgymond ingyen van, és sokkal erősebben terjed, mint bármi más, ez pedig hatványozottan igaz az online közösségi felületeken, ahol pár perc alatt mindenki tud mindenről. Ezért csinálnak sokan direkt rossz zenét, direkt megosztó szövegekkel, direkt megosztó videókkal, és direkt olyan promócióval, amik triggerezik a hallgatókat. Az előadót nem csak azok követik, akik szeretik, hanem az ellentábor is, és erre épül az érzékenység megcélzása, bármi áron. Az online felületek algoritmusai pedig leginkább a interakcióra épülnek, kommentek, válaszkommentek, lájkok, viták generálása a cél, mindenhol.
Ez tapasztalható a hírportáloknál is, ahol rövid, de vitakeltő címeket adnak a híreknek, azoknak is, amik valójában lényegtelen történetek vagy olyan képeket használnak, amik kiváltanak valamilyen interakciót, hiszen a hétköznapi felhasználók nem klikkelnek rá a sima posztokra, mert van belőlük ezer másik. Ezért az ingerküszöbüket célozzák meg hamisan megfogalmazott szalagcímekkel, kifordított hírekkel, amire ugranak az olvasók. Sokszor látható, hogy sokan el sem olvassák a cikket pl. a Facebookon, csak magára a posztra reagálnak, ami sokszor szinte ellentettje annak, amiről a valódi cikk szól. Ez is egyfajta clickbait.
Ugye ismerôsek azok a posztok, amikben például valamilyen matematikai feladványt kell megoldani, azzal a címszóval, hogy ezt csak “150 IQ-s ember képes megoldani meg Einstein” és hasonlók? Maga a feladvány egyáltalán nem igényel nagy tudást, csak ingerlik az embereket, hogy válaszoljanak és triggerezik az egójukat.
A tömeggyártás mindig megöli az értéket, és ez történik a zenével is. A “lájk-számháború” és a “kitünni vágyás” a hatalmas mennyiségű adathalmazból arra késztet sokakat, hogy direkt értéktelen produkciókat gyártsanak, amik gyorsan terjednek, mert triggerezik az emberek tűréshatárát, és a céljuk csak az, hogy pörögjön, bármi is legyen az. Ezért láthatunk terhes férfiakat klippekben, vagy soft pornó zenei videókat, és hasonló ingert keltő dolgokat, amikre kattintanak azok is, akik szeretik és azok is, akik nem, a lényeg, hogy mindenki ugrik rá.