Az Egyesült Államok lemezkiadóit magába tömörítő szervezet, a RIAA tavaly szeptemberben nyílt hajtóvadászatot indított minden olyan internetező ellen, aki hanganyagot tölt le a világhálóról. A Brit Lemezkiadók Szövetsége épp a napokban kezdte meg hasonló kampányát. Szinte elfogadott tény, hogy a lemezeladások drasztikus csökkenése egyértelműen az internetes letöltésekkel magyarázható. Bár a kiadók Európában és Amerikában is minden kétséget kizáróan a fájlmegosztó rendszereket okolják a lemezeladások folyamatos csökkenéséért, átfogó tanulmány még nem készült arról, hogy az internetes letöltések és a hagyományos értékesítés alakulása között valóban létezik-e kapcsolat. A Harvard Business School és az Észak-Karolinai Közgazdasági Egyetem kutatóinak frissen megjelent munkája teljesen új megvilágításba helyezte a kérdést, mivel nemcsak azt bizonyította, hogy a fájlmegosztó rendszerek csak elenyésző mértékben csökkentik az eladott CD-lemezek számát, hanem arra is rámutatott, hogy bizonyos esetekben az internetes letöltések még javíthatnak is az eladási statisztikákon. A tanulmány megjelenésével szinte egy időben született az a kanadai szövetségi bírósági döntés, mely Kanada területén legálisnak nyilvánította az internetes fájlmegosztó rendszerek használatát.

***

A világban percenként megölnek egy embert. A nemzetközi fegyverkereskedelem felelős azért, hogy ezek a fegyverek gyilkosok kezébe kerülnek. Hatalmas üzletről van szó, amely mára teljesen ellenőrizhetetlenné vált.
– A jóváhagyott nemzetközi fegyverexportok évi 21 milliárd dollárt tesznek ki.
– 639 millió kézifegyver van a világon, azaz minden tizedik emberre jut egy. Ezeket a fegyvereket több mint 1000 cég gyártja, legalább 98 országban.
– Évente 8 millió új kézifegyver kerül forgalomba.
– 16 milliárd egységnyi lőszer kerül forgalomba évente: így több mint két új töltény jut évente a Földön élő minden egyes férfira, nőre és gyermekre.
– A kézifegyverek több mint 60 százaléka civil tulajdonban van.
– Becslések szerint az illegális kézifegyverek 80-90 százaléka az államilag támogatott kereskedelmi csatornákból kerül törvénytelen kezekbe.
A fegyverek számának mértéktelen növekedése, valamint azoknak az állami hadseregek és a [nem állami] fegyveres csoportok általi és egyaránt elítélendő használata nagyszámú emberi áldozatot követel.
– Évente átlagosan több mint 500 000 embert ölnek meg hagyományos fegyverekkel: percenként egy embert.
– Az első világháborúban az áldozatok 14 százaléka volt civil. A második világháborúban ez az arány 67 százalékra nőtt. A mai fegyveres összecsapások némelyikében még ennél is magasabb az arány.
– 300 000 gyermekkatona vesz részt fegyveres harcokban.
– A világ országainak egyharmada többet költ a hadseregére, mint az egészségügyre.
– Az afrikai, ázsiai, közel-keleti és latin-amerikai országok átlagosan évi 22 milliárd dollárt költenek fegyverekre. Ennek az összegnek a fele elegendő lenne ahhoz, hogy ezekben a régiókban minden gyermek járhasson általános iskolába.
– Afrikában a háború okozta gazdasági károk évente körülbelül 15 milliárd dollárt emésztenek fel.

***

Amerika korábban szerette Saddamot. Hatalomra juttatta és felfegyverezte őt. Kuwait jobb barátja volt az USA-nak, mint Irak, és szorosabb üzleti kapcsolatok fűzték egymáshoz a két országot. Ez nem változtat azon, hogy Amerika korábban támogatta Saddam rezsimjét, és nem ez az első eset mikor az USA diktátorokat és gyilkosokat segít. Az Egyesült Államok olyan, mint Dr. Frankenstein, aki szörnyeket hozz létre: pl. Shah (Irán), Somoza (Nicaragua), Pinochet (Chile), stb. Az USA szerette Saddamot, mert harcolni akart az iráni Ayatollah ellen, ezért több milliárd dollár értékben kapott amerikai fegyvereket. Tömegpusztító fegyvereket. A nyugati világ tudott erről, hiszen ők adták Iraknak.
A 80-as években sok kémiai és biológia anyagokat gyártó amerikai cég üzletelt Saddammal. Ezeket az anyagokat Irakban kémiai és biológiai fegyverekben használták fel. Saddam rezsimjét a következő amerikai nagycégek segítették:
– AT&T;
– Bechtel
– Caterpillar
– Dow Chemical
– Dupont
– Kodak
– Hewlett-Packard
– IBM
Köztudott, hogy az irak-iráni háborúban amerikai kémműholdak segítették az iraki csapatok mozgását. Amerika csendben maradt, mikor Saddam elgázosította az iráni hadsereg katonáit, mert Saddam az USA szövetségese volt és Irán volt az „ellenség”. Később a diktátor a saját népe ellen fordult, kémiai és biológiai fegyvereket vetett be a Kurdok ellen. Ekkor az amerikai kongresszus gazdasági szankciókat próbált bevezetni Irak ellen, de Ronald Reagan gyorsan megsemmisítette ezt az ötletet, mivel Frankenstein (USA) szerette a teremtményét (Saddam). És hol van Bin Laden, a másik szörny, akit Amerika teremtett az afganisztáni háborúban?

***

Az elmúlt 1-2 hónap során a következő hazai előadókkal csináltam közös számokat: Főnix (Budapest), Bung-A-Low (Debrecen), 44-es Körzet (Mátészalka), Rap Brothers (Szolnok). Az Egyesült Államokban megjelent a kaliforniai Chillious első hivatalos lemeze, aminek egyik producere én voltam. A Mind Of A Criminal című szám alapzenéjét én alkottam. Ez a dal szerepelni fog az új PLUSIDE albumon is, Bűnöző Attitűd címmel, természetesen kiegészülve az én verzémmel.

***

TOM D INTERJÚ (Susie, Miskolc)
Úgy gondolom, hogy pl. Amerikában arányaiban több „rossz” előadó van, mint hazánkban, márcsak a nagyobb piac miatt is. Vélemenyem szerint, attól, hogy az USA-ban alakult ki a rap, az ottani zenék nem jobbak automatikusan, vagyis nem rosszabb az, aki a magyar vonalat képviseli. Ugyanígy nem lehet azt mondani, hogy pl. a Rock’N’Roll-ban vagy más műfajokban az amerikaiak a jobbak. A rapzene szülei a feketék voltak, de a műfaj fejlődésében a kezdetek óta fontos szerepet játszanak mások is. A zene univerzális, ezért bárki szeretheti vagy művelheti a rappet. Ez nem köthető egy embercsoporthoz. Mindannyian frissítjük és újítjuk a rapzenét azzal, amit hozzáteszünk. Más nyelv, más kultúra, más háttér, stb. A zene mindig változik, nem csak a rap, minden műfaj. Semmi nem lehet a régi, ahogy a történelem sem állandó. Viszont néha ismétli magát, és a zenében is néha vannak visszatérő hangzások, irányok. Az idő halad, és a változás megállíthatatlan, ennek technikai és egyéb más ízlés, „divat” okai vannak. A rapzene fejlődik, semmi kétség, de vannak bizonyos részek, amik kevésbé, vagy úgymond rosszabb irányba. Én csak saját vélemenyemet tudom elmondani, és most is azt vallom, hogy figyelni kell a szövegekre, és nem szabad mindent lenyelnünk, amit látunk a TV-ben vagy hallunk a rádióban. Azt látni kell, hogy a rapzene a kiadók és a média nélkül (mint minden más zene) nem lehetne ma egy globális kultúra, de az ezzel járó profitorientált hozzáállás bizonyos mértékben megváltoztatta az előadók munkáját. A mai világban hamar ismert lehet az, akivel foglalkozik a média, de nem hiszem, hogy azért populáris valaki, mert mondjuk látható a TV-ben. Az amerikai piac egy másik eset, mert a nagysága miatt nehezen tudnék neveket kiemelni. Sokan ismertek lesznek, de sokan eltünnek. Ez egy ilyen játék. Valójában mindenkinek az a népszerű, akit szeret, és általában, akit nagyon feldobnak, az gyorsan és csúnyán visszaesik. A rap a hip-hop része. Ritmikus beszéd, történetmondás, elbeszélés, néha csak szójátékok összesége, kinek mi. A célját nehezen tudnám meghatározni, hiszen nehéz lenne azt is megmondani, hogy mi pl. a blues zene célja, stb. Számomra a rapzene egy eszköz, hogy kifejezzem magam, hogy hallasam a hangom, hogy elmondjam a véleményem. Az a feladata, hogy közvetítsen köztem és a hallgatók között, akikkel talán soha nem találkozok, de mégis ezáltal eljut az üzenetem hozzájuk. Ez csodálatos. A rapzene egyik fontos küldetése szerintem az összetartás és a kölcsönös megbecsülés inspirálása, valamint a szociális érzékenység növelése. Oda kell figyelnünk egymásra. Sokan azt hiszik, hogy elég csak rímeket írni vagy rappelni, de ez kevés. A női MC-k a kezdetek óta jelen vannak, de kevesebb számban mint a férfiak. Hazánkban is kevés ismert női előadó van ebben a műfajban. Ez elsősorban a hímsovinizmusnak köszönhető, a férfiközpontú világnak. Magyarországon kevés rapszöveg foglalkozik a nők megbecsülésével, és elsősorban csak kurvaként, és más hasonló megalázó pozícióban jelennek meg a lányok a szövegekben. Szexista, hímsoviniszta előadók a kezdetek óta vannak, de mellette legalább ugyanennyi nőket tisztelő MC van, akik viszont nem kapnak akkora nyilvánosságot. A média szerepe ebben is nagy. Sok előadó tisztelettel és alázattal beszél a nőkről, pl. Paris, de ha a médiumok vele foglalkoznak, akkor nem ezeket a számokat emlegetik, hanem a politikai és szociális változásokat sürgető szövegeit kritizálják.

***

PLUSIDE LIVE @ WANTED FESZTIVÁL (MEZŐTÚR, 2003.06.26.)
A mezőtúri Wanted Fesztivál fő profilja a rockzene, de ebben az évben is helyet adott a rap műfajnak. A PEPSI színpadon június 26-án 23 órakor kezdődött a Hip-Hop Fiesta, ahol az Animal Cannibals, az A.R.T., Jossa és Chilla mellett a PLUSIDE is fellépett. A műsort mi kezdtük, és a következő számokat adtuk elő: Dupla Dinamit, 1986, A Hip-Hop Igaz Költői, Támadd A Hatalmat + Csinálj Utat Az Igazságnak, Más Mint A Többi. Sajnos a csütörtöki nap nem volt szerencsés időpont, hiszen ilyenkor sokkal kevesebben vannak, mint pénteken vagy hétvégén. Előttünk a NYERS zenekar lépett fel. A produkciójuk után beszéltem a csapat frontemberével, Czutor Zolival, aki ugyancsak a kevés létszámról panaszkodott. Jó érzés volt, hogy ránk és a többi rapcsapatra sokkal többen voltak kiváncsiak, mint másokra. A közönség nagyszerű volt, és mi is jól éreztük magunkat.