TOM D VERSEK MEGZENÉSITVE (2025) az elmúlt 30 év válogatása 1995-2025 10 IGAZSÁG Egy Az idő mindig előre megy Kettő Egyszer a profi is volt kezdő Három Ami ma palota, holnap vár rom Négy Ami neked jó, olyan légy Öt Könnyebben öl, aki már ölt Hat Minden a tudatra hat Hét Nagy a kockázat, ha nagy a tét Nyolc Az agyunk egy végtelen, de porosodó polc Kilenc Az adóval ugyanazért többször fizetsz Tíz A betonnál is erősebb a víz A NAP Végtelen térben sodródó Táncot járó fénygolyó Fagyos űrben meleget sugárzó Tüzes szivű, lángoló Életet adó, de halálos Erösen vonzó, nem magányos Társai a holdak és a bolygók De üstökösök is látogatják sokszor Világitótorony a kozmosz tengerén Lüktető fényét elnyeli a messzeség Nappal arcunkat sugárral simogatja Este lefekszik és a Holdat hivogatja A galaxis egyik izzó gömbje Csupán nyolc fénypercre tőle Egy körhintát pörget, amiben mi utazunk A csillag vidámparkjában minden nap mulatunk A SZERETET IZE A szeretet íze Amit akkor érzek Ha szádban a nyelvem Ha ajkad éget Érzem a gyönyõrt Ahogyan ébred Meleg a tested Miattad élek Szemedbe nézek Benne képek Azt mutatják Milyen a lélek Ugyanaz maradsz Aki voltal régen Szeretni foglak Õrökké Téged BADARORSZÁG Magyarország Badarország Karánba zárt gyarló jószág Csavarozzák Tatarozzák Ráncos arcát maszatolják Felül lopják, alul tolják. Szakadt hordágy, rajta ország CSAK TE VAGY NEKEM Egy SZ betû, mit küldök neked Remélem tudod mit jelent Kérlek maradj velem Csak te vagy nekem Egy kis sziget, mit veszek neked Remélem eljössz velem Mást oda nem engedek Csak te vagy nekem ÉLETRE KELSZ Kinézve a sötét ablakon Nem látszódnak alakok Csak a köd, ami mindent beterít De látni a lámpák színeit Az elektromosság vibrálva remeg A vakító fényektől dörzsölöd a szemed Elszoktál ettől, mert az életed rohanás Anélkül, hogy dühös szavakat mondanál Inkább szállj be és vezess a másik oldalra És életre kelsz holnapra Legyél őrült, mint régen A gázpedált kell nyomni, nem a féket Hagyjuk a TV-t magunk mögött Fiatalok vagyunk, de az idő pörög Az elektromosság vibrálva remeg Kilépve a fénybe a véred ismét felpezseg FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG Gyönyörû naplemente Biborszínû ég Csodálatos érzés Amint a Nap aludni tér Csillogó fénysugara Homályba vész Lecsukja szemét Az álmokkal teli sötétség Most a Hold világít Szürkén, de büszkén Egymást váltják A fény és a sötétség Ez egy új kezdet vagy egy új vég ? Mindenesetre túl szép Semmi kétség Látni sokszor szeretném még HÁBORÚ Régi csaták temetőiben Lövészárkok útvesztőiben Csontok és fogsorok között A halál beköltözött Dörzsöli tenyerét Szaggatja tetemét Vérbe tunkolja kenyerét Felfalja emberhús levesét Jóllakott, de gyomra korog Dögkeselyű szeme vadul forog Üres a tálja, ezért másikhoz vonul Ahol lakoma várja, egy újabb HÁBORÚ HÉTFEJŰ SÁRKÁNY HÉTFŐ Az első, a szélső A hétvége után egy meredek lépcső KEDD Lassan megjön a kedv Az ecsete arcomra mosolyokat ken SZERDA Ma nem indul a verda Kiesik a kezemből a cerka CSÜTÖRTÖK Magamban üvöltök Hétköznapok, ti gyűlöltök PÉNTEK Végre mindent értek De az óramutatón miért vannak fékek ? SZOMBAT Egy forró nyári tópart Minden pillanata belém olvad VASÁRNAP Maradj meg barátnak Sajnállak, ha útjaink túl hamar elválnak IMBOLYGÓ RIMBOLYGÓ Nyugtalan a Merkúr Kráterektől feldúlt Csábítja a Vénusz Szépsége csak rébusz Mosolyog a Föld Arca kék, szeme zöld Harcias a Mars Kezében vörös pajzs Jóllakott a Jupiter Óriási, mint Gulliver Pompázik a Szaturnusz Sok gyűrűje nem luxus Különc lett az Uránusz Ferde járása számára státusz Csalóka a Neptunusz Tengerszínű, de se víz, se humusz Kicsi és lassú a Plutó A Nap körül egy távoli futó KIVÜL FÉNYES BELÜL FÉRGES Öltönyökbe öltözhetsz Kastélyba költözhetsz Limuzinnal járhatsz Színpadokon állhatsz Súlyokat emelhetsz Arcodat festheted A TOP10-be kerülhetsz Rolls-Royce-ba beülhetsz A pénzed mögé bújhatsz Külföldön tanulhatsz Templomba járhatsz Kaszinóban játszhatsz Rendõrruhát húzhatsz Maratont is futhatsz Luxus villát vehetsz Miniszter is lehetsz De mit érnek ezek, ha romlott, ami édes Ha valaki kívül fényes, de belül férges ? LEMERÜLT SZIVEK Van elég hegy, hogy megmásszuk egyszer Van elég tenger, hogy ússzunk benne Van elég út, hogy utazzunk rajta Van elég napfény, hogy lássuk a hajnalt Van elég mező hogy virágot szedjünk Van elég idő, hogy élvezzük együtt De hiányzik egy láncszem, egy fontos elem A szívekben lemerült az elem Van elég illat, hogy magunkba szívjuk Van elég betű, hogy dalokat írjunk Van elég tudás, hogy használjuk az eszünk Van elég szép, hogy lássa a szemünk Van elég ruha, hogy ne fázzunk a fagyban Van elég adás, hogy nézzuk éjjel-nappal De hiányzik egy láncszem, egy fontos elem A szívekben lemerült az elem MINDEN Minden szó, mit mondtál Minden csók, mit adtál A legdrágább kincsek egyike Ha magába zárnak karjaid Nem választ el senki sem Minden betû, mit leírsz Minden illat, mit beszívsz Nyilként veszi célba a lelkem Ha hozzámérnek ajkaid Szivem izmai hevesebben vernek Minden könny, mit ejtesz Minden álom, mit kergetsz Számomra szent és kedves És ha itt vagy mellettem A percek is boldogabban telnek NAGYVÁROSI BLUES Emberek jönnek pénzzel a zsebükben Beton és homok van a fejükben Feldúlják a kerteket, az erdőket A magas házaktól nem látod a felhőket Drága autókkal öltönyös emberek Jönnek és magyarázzák a terveket Parancsolnak - csináld gyorsan Dolgoznak, mintha nem lenne holnap Területet legyalulni Alapot lerakni Gyökeret nem hagyni Utcák épülnek, ahol lakhatsz Kapsz egy helyet, ahol alhatsz Mert egész nap távol vagy, hogy dolgozz A reggeli dugóban van időd, hogy gondolkozz Emlékszel a régi szerelmi fészkünkre ? Már rég be van épülve Emlékszel a rétre, ahol hanyatt fekve csodáltuk az eget ? Az már koszos lakótelep NE HALASZD HOLNAPRA Éhezés nélkül nincsenek luxus bankettek Emberek nélkül nincsenek gaztettek Sokan az utcán húzzák ki a telet Más fűtött kastélyban hempereg Bárányok nélkül nincsenek farkasok Szegények nélkül nincsenek gazdagok Sokan az utcán gyűjtik az aprókat Más megvesz bankokat, hajókat Földesurak nélkül nincsenek jobbágyok Határok nélkül nincsenek országok Sokan a háborúban meghalnak Mások fotelból parancsokat adnak Miénk lehetne a holnap De az emberek a fejüket rázzák Vagy imádkoznak És a csodákat várják Az idő lassan a jelenünket koptatja És a célpontokat forgatja Ha lőhetsz ma, ne halaszd holnapra NE KÉRDEZD Ne kérdezd hol van a Kánaán Keresheted egész életen át Kevés ahhoz, hogy megtaláld De ahhoz elég, hogy elhibázd Ne kérdezd hol szép az élet Sötétségben gyenge fénye Kevés ahhoz, hogy észrevedd De ahhoz elég, hogy tönkretedd Ne kérdezd kié az Univerzum Tudásunk és hatalmunk Kevés ahhoz, hogy megóvjuk De ahhoz elég, hogy leromboljuk NÉHA Néha ez a világ túlságosan kicsi Néha pedig nagy Néha süt a Nap Néha pedig fagy Néha kevés a sok Néha túl sok a kevés Néha gazdag az is, aki szegény Néha változik Néha pedig marad, ami volt Néha kapod Néha pedig adod a pofont Néha gyenge, aki erõs Néha hangos, aki csendes Néha gyõztes az is, aki vesztes ÓCEÁN Az óceán törékeny porcelán Szél fésüli haját hullámos taraját Színe azúr Dühöng vadul Máskor jámbor Csendben lapul Hajók járják Folyók táplálják Pancsolva tapsolja a delfinek táncát Apály és dagály Körforgás az élete Testében visszhangzik a bálnák éneke SZIVÁRVÁNY A PIROS Mindig csinos Neki semmi nem tilos A SÁRGA Kicsit árva De mellette a párja A ZÖLD Éretlenül nyőg De tőle szép a Föld A KÉK Hideg, mint a jég De nélküle szürke az ég A VIOLA Lila, mint az Ibolya A látható fény utolsó cinkosa